Csörgésre ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Kate az ölemben feküdt, és mosolyogva tekintett rám.
- Jó reggelt Jake! – mosolygott rám. – Szerintem nézd meg, ki keres.
A kaputelefon csengett. Mikék jöttek meg. A kapuőr kérdezte, hogy beengedje-e őket. Kicsit megkönnyebbültem, hogy ellazulhatok. Beengedtem őket.
- Ki az? – kérdezte Kate.
- A barátaim.
Kate kicsit visszább húzódott.
Ajtót nyitottam. Éppen a parkolóba álltak be, Mike jó drága fekete Porsche-jával. Tiffany is velük volt. Mini rövidnadrágjában már a feneke is kilátszódott. Blúzát pedig eléggé kigombolta.
Mikor bejöttek, mindegyikőjükkel kezet fogtam. Jó páran jöttek, még utánuk két kocsi is behajtott.
Mikor Tiffany betoppant, gyorsan megcsókolt és már ment is tovább a házban gyönyörködni. Mintha nem is léteztem volna. Lopva Katere pillantottam. Nem tudta, hogy járok valakivel. De arca kifejezéstelenül a semmibe nézett.
Mike is beérkezett, kezet fogtunk, majd közelebb hajolt hozzám.
- Ki az a lány ott? – Kérdezte kacéran. – Bemutathatnál neki…
- Felejtsd el Mike… - Ellenkeztem azonnal.
- Hajaj! Csak nem? Meg volt? – Nevetni kezdett.
- Hagyd ezt abba Mike!
- Nyugi, nyugi! Csak vicceltem, tudod, hogy nem mondtam komolyan…
Elment, és jöttek a többiek. Hoztak mindenféle italt, amit behordtak a nappaliba. A nagy forgatagban alig láttam, hogy ki hol mit csinál, de nem is érdekelt. Csak Kate-t akartam megtalálni.
A nappali túl oldalán állt Mike-kal. Láthatóan flörtöltek egymással. Kate elmerült Mike szemében észre sem vette, hogy őt bámulom. Sosem láttam még fiúval, és ez valahogy rossz érzéssel fogott el. Megfogtam Tiffany kezét, akit éppen egy halom srác környékezett meg.
- Bocs, de most el kell rabolnom a barátnőmet! – Szóltam oda nekik élesen.
Azzal elrángattam Mike-hoz és Kate-hez.
- Sziasztok! – Köszöntem nekik harsányan. – Kate, gondolom még nem találkoztál Tiffanyval.
- Szióka! – Köszönt Tiffany Kate-nek.
Közben Tiffany hatalmas karika fülbevalója össze-visszahimbálózott.
- És mint látom a legjobb barátommal Mike-kal már összeismerkedtél. – szóltam gúnyosan.
- Nem is értem miért nem mutattad be őket korábban? Annyira szimpatikusak. És a barátnőd Jake… Annyira büszke lehetsz rá. Összeilletek. – Mondta Kate gúnyos hangnemben.
- Na de megállj! – Mutatott Tiffany Kate felé, hatalmas műkörmével. – Mondja ezt a lúzer csajszi. Ide figyelj! Én járok Jakkel, nem te! És aki Jakkel jár az menő, mert Jake menő. Nem tudom, honnan kapart össze kislány, de el is tűnhetsz innen!
- Azt hiszem, hogy nem süllyedek a te szintedig, úgyhogy hallgatok a ,,menő” csajszira! Örülök, hogy találkoztunk Tiffany.
Azzal Mike-kal együtt eltűntek.
- Hát ez a csaj egy mekkora idióta! Jake miért nem szóltál rá, hogy Engem ne sértegessen. – Nyavalygós hangján úgy tett mintha sírna és a falnak dőlt. Borzalmas volt…
Odadőltem hozzá, ő pedig a számat kereste. Láttam, hogy valamit nagyon figyel. Gyorsan körbenéztem. Megpillantottam Kate-t, aki ugyanilyen helyzetben volt, mint Tiffany, csak Mike ölelte körül. Egymást nézte a két lány kihívóan.
Gyorsan visszafordultam, nem akartam Kate-re gondolni… Most semmiképpen sem. Tiffany a nyakamat csókolgatta, majd lehajoltam hozzá, hogy a számat is elérje. Ajkai szorosan rám tapadtak, de én hamar elhajoltam tőle.
- Gyere, inkább dumáljunk! – Azzal elhúztam.
Nagy tömeg volt már, nem gondoltam volna, hogy ennyien eljönnek. Kivezettem a medencéhez, gondolva, hogy ott kevesebben lesznek.
Egy nagy csapat lány volt ott, akik a vízben fürödtek.
- Csajok! – Tiffany felkiáltott, mivel a barátnői voltak azok.
Leültünk a medence széléhez, és belelógattuk a lábunkat.
- Hali Jake! – Mindannyian köszöntek.
Mindegyik lány olyan volt, mint Tiffany. A cicababák, akik azt hiszik magukról, hogy szépek.
Ezek után minden olyan gyorsan történt. Kijött pár srác… Beszélgettünk… Azt hiszem megittam pár üveggel mindenféle italt… Aztán már szinte minden kiesett belőlem… Tiffanyval felmentünk a szobába… És innen pedig minden magával értetődő volt.
Gyönyörű teste volt. És mindenhez nagyon értett, nem ez volt az első neki sem…
Kopogásra ébredtem…
Nehezen nyitottam ki a szemem. Mire minden kivilágosodott, furcsa látvány fogadott.
A ruháim a nappaliban voltak szétdobálva, köztük feküdt Tiffany-é is.
Tiffany a meztelen mellkasomon aludt. Hosszú szőke haja kesze-kuszán bomlott le izmos hátára. Gyönyörű és ártatlan jelenség volt. Valahogy így nagyon tetszett, bár ne tudnám milyen legbelül. Bár olyan lenne belül, mint Kate…
Nem szabad rá gondolnom… De mégis… Vajon ő is ugyanezt csinálta Mike-kal? Ő nem, Ő nem ilyen. Hogyan feltételezhetem róla? Ő az én… Ő az én legjobb barátom. Még hogy Mike. Mike sosem számított nekem annyira, mint Kate.
Megint kopogtak, de most be is nyitottak.
Kate volt. Ártatlan arca álmosan meredt a semmibe. Mintha észre sem vett volna.
- Jake? – Súgta.
- Igen? – Válaszoltam.
Kate benézett hozzám. Megpillantotta az alvó Tiffany-t és mintha méregbe gurult volna. Láttam rajta, ahogy ki és befújta a levegőt. Próbált higgadt maradni.
- Megzavartalak? – Ő is tudta a választ, de nem érdekelte. – Csak… Akartam veled beszélni… Mielőtt… Ááá nem is fontos, inkább megyek.
- Héé! Várj, Kate! – Szóltam neki halkan.
Rám nézett, de könnybe lábadt a szeme. Annyira ártatlannak tűnt, mint egy angyal.
- Ne sírj Kate! Nincs semmi baj… - Próbáltam vigasztalni. – Idedobnád a nadrágomat?
Kate nehezen, de lenézett a földre, ahol Tiffany ruhái is feküdtek. Majd kihúzta az alsónadrágomat és hozzám vágta. Ráesett Tiffanyra, aki nyögött egyet majd felkelt. Egyből megpillantotta Kate-t és felsikított.
- Mit keres ő itt?
- Itt lakik Tiffany. – Nyugtattam meg.
Kate gonoszan elmosolyodott. Tiffany pedig a takaróval takarta el magát.
- Jake miért nem küldöd ki? – Nyafogott tovább. – Melyikünk a fontosabb?
Elmeredtem. Felváltva néztem rájuk. Kate a választ várta, de nem szólaltam meg. Csönd volt, mindenki feszülten engem figyelt. Kate nem bírta tovább és kiviharzott, maga mögött becsapta az ajtót.
- Na végre, már azt hittem sosem tűnik el ez a fruska. – Jegyezte meg Tiffany.
Most lett elegem a lányból.
- Tiffany hagyd abba! Elég, nem bírom tovább… - Ordítottam rá, aki teljesen megszeppent. – Nekem Kate a fontosabb… Ő a legjobb barátom és nem beszélhetsz így róla. Jobb lesz, ha most elmész…
Azzal felhúztam a nadrágom és kimentem a szobából, még egy utolsó pillantást vetettem rá. Sírt.
- Szóval mindenkivel ezt csinálod? Lefekszel vele és ott hagyod? Elmondom az egész iskolának és mindenki utálni fog! Utállak Jake, nem akarlak többet látni, te álszent! – kiáltotta utánam. Hát nem fog hiányozni ebben biztos voltam.
- Gratulálok Jake! – Szólalt meg egy ugyanolyan hang, mint az enyém, csak sokkal halkabban.
Matt volt. Rég láttam, de nem is csodálkoztam ezen. Ahogy rá pillantottam, olyan érzésem támadt, mintha tükörbe néztem volna. Ugyanúgy nézett ki, mint én. A haja egy kicsit hosszabb volt az enyémnél, de zöld szeme ugyanúgy tekintett rám, mint én őrá. Annyira más volt. Zárkózott és halk. Öltözködése is sötétebb és nem volt olyan izmos, mint én. Olyan magának való személyiségnek tűnt, de legbelül igenis hasonlítottunk egymásra.
- Kösz Matt. – Halkan mondtam, mert tudtam, hogy nem bírja, ha durván szólnak hozzá.
- Már vártam mikor teszed meg. De az este izgalmas volt! – Rám kacsintott. – Máskor szólj, ha ilyenre készülsz! Ha lesz máskor
- Te is ma mész?
- Most indulok… A helyedben sietnék!
Azzal megfordult és eltűnt.
- Várj! – Szóltam halkan utána.
- Mi az?
- Kate hol van?
- Szerinted élettársi viszonyban vagyok vele? Honnan tudjam?
Miután Tiffany nagy hangok és ocsmányságok kíséretében elviharzott, lassacskán összepakoltam. Folyton Kate járt az eszemben, de amikor hívtam nem vette fel, így az egyetlen esélyem csak a tábor maradt.
Már csak én voltam egyedül otthon, mindenki elment a táborba.
Lassan kipakoltam mindent a kocsimba és elindultam. Előtte megnéztem a térképet, amit a prospektusban találtam és bepötyögtem a GPS-be, hogy oda találjak.
Közel három órás út volt, úgy hogy az egyik leggyorsabb autóval mentem. Bár az utolsó egy óra végtelenül lassan telt, mivel egy borzasztó földút vezetett a táborig. Kétoldalt mindenhol fák vettek körül, ami a tábor közeledtét jelezték. Majd egy földes placc következett, ahol csak néhány taxi állt.
Ez a hely… Annyira el volt dugva a külvilágtól. Mintha azért építették volna ide, hogy senki ne tudjon elszökni. Bár nekem autóm volt, így ezt bármikor megtehettem. Úgy pakoltam, hogy innen bármikor leléphessek és ne is kelljen többé hazamennem. Tökéletes terv volt. Semmi sem akadályozhatott meg benne.
Lelassítottam, egy fából faragott kapu alatt hajtottam át, amelyre a tábor neve volt kiírva.
Mikor beértem rengeteg autó állt. A szülők mind búcsúzkodtak a gyerekeiktől. Rossz érzés volt ezt látni, próbáltam nem ezekre a jelenetekre koncentrálni. De mégis mindenhol ott voltak.
Csak egy üres parkoló kell… De olyan nehéz volt találni.
Sokféle gyerek szaladgált. Volt velem egykorú is vagy még nálam is idősebb, illetve egészen kicsi talán elsős gyerekek is. Valahogy magányra számítottam.
Végül találtam egy parkoló helyet, a főépülethez közel.
A lakóházak mind fából készültek és szinte egyformák is voltak, kivétel a főépület. Kőből épült és terméskővel díszítették a falait. Egy hosszú lépcső vezetett fel hozzá, mellette növények és virágok díszelegtek.
Kiszálltam a piros sportkocsimból, felvettem a Ray Ban napszemüvegemet és megpróbáltam elvegyülni.
Elindultam felfelé a lépcsőn, miközben jobbra-balra kerültem ki az embereket.
Úgy láttam apám megint egy jól menő üzletet csinált. Mint mindig.
Bent az épületben egy hosszú recepció húzódott mögöttük fiatal lányok ültek, olyan Kate fajták. Kerestem őt is, de nem volt ott.
A lég kondi jól áthűtötte a helyet, de jól esett felhevült testemnek. A hatalmas pálmafák pedig hangulatot adtak a helynek.
Beálltam a legrövidebb sorba. Bár ez is elég hosszúnak tűnt. A mellettem lévő sorban öt talán egy-két évvel fiatalabb lány állt, és rám vigyorogtak. Mindegyik valami citromos illatú parfümmel fújta be magát. Kacéran és kitartóan szemeztek velem, ha így lehet hívni, mert nem hiszem, hogy látták a szememet napszemüvegen keresztül.
Végre sorra kerültem, ezzel együtt ők is.
- Jó napot! Miben segíthetek? – A lánynak édes babahangja volt és rövid nagyon göndör fekete haja. Szép volt, mint szinte itt mindenki más. Annyira természetes volt az illata, mintha maga lett volna a tűlevelű erdő.
- Hát persze, hogy segíthet! – A lehető legkedvesebb hangomon szóltam hozzá és rá mosolyogtam. A lány ellágyult és ő is kénytelenül visszamosolygott rám, miközben oldalra tekintett, ahol látta azokat a kacér lányokat.
- Ha nem tévedek te vagy Jake Parker!
Meglepődtem, hogy tudta a nevemet. Kérdően néztem rá.
- Eltaláltam? Már mindenki alig várt. – A lány zavartan rám tekintett. A mellettem álló lányok pedig láthatóan hallgatták a beszélgetést. - Bár nem hittük, hogy eljössz.
- Szóval ilyen népszerű vagyok errefelé?
- Az apád eléggé jól leírt téged. Mr. Parker szigorúan megmondta, hogy attól még, hogy a fia vagy, ugyanúgy kell veled bánni. Bocs ezt muszáj elmondanom…
- Inkább arra vagyok kíváncsi, hogy mégis hogyan írt le? – Kíváncsian vártam válaszát. A lány nagyon zavarba jött, és teljesen rózsaszínné változott az arca. – Úgy tűnik, hogy én mindenkit zavarba hozok…
- Hááát… Azt mondta, hogy nagyon jól nézel ki, a mosolyoddal és a dumáddal bárkit leveszel a lábáról… Illetve azt a tanácsot adta, hogy nehogy beléd zúgjunk, mert köztudottan szereted a nőket… Bár nem hiszem, hogy ezt neked el kellett volna mondanom…
- Nem sokban tévedett, értékelem, hogy ilyen őszinte vagy…
- Nos, inkább térjünk a tárgyra! – Hirtelen nagyon komoly lett. – Szóval a hármas körzet tagja vagy, a körzetetek a tóparton fekszik, egy kicsit gyalogolnod kell. Itt van a térkép, ami segít tájékozódni a táborban, mert elég nagy. - Felrakta a pultra és bekarikázta a körzetemet. – Illetve ez itt, a napirended. Apád azt üzeni, hogy ne különcködj, hanem kövesd pontosan a napirendet.
- Állj, állj, állj! – Szóltam közbe. – Bocsáss meg… De az apám üzeni? Mond meg neki, ha találkozol vele, hogy itt én szabom a feltételeket, tudja, hogy mi a megállapodásunk…
- Hát rendben van. És a körzetvezetőd úgy tűnik, hogy én leszek. – Kicsit félénken rám tekintett.
- Azt hiszem, jól megleszünk! – mosolyodtam el. Nem tudtam elképzelni, hogy ez a félénk lány, hogy lehetne körzetvezető.
Erről eszembe jutott Kate. Még sehol sem láttam.
- Én is remélem.
- Bocsáss meg, de nem ismered Katet? Katherine Rose-t? – kérdeztem, kicsit halkabbra véve a szót.
- Ismered? – Csodálkozott. – Sosem mesélt rólad…
- Hol van? Muszáj vele találkoznom.
- Sajnálom, de nem tudom, merre van, neki is sok a feladata. Azt hiszem, hogy a tizenkettes körzet vezetője, több tájékoztatást nem tudok róla adni. Majd szólok neki… A hatos ház a tiéd, lesz egy szobatársad, aki már ott van elméletileg. Este találkozunk, majd nézd a napirendedet. Most viszont menned kellene, mert hosszú a sor, és a lányok rád várnak a szomszéd sorban.
- Köszönöm. Megsúgom ezek a lányok nem az eseteim! – A lány kacagott. – Elmondanád, hogy hívnak?
- Leksa. – Súgta, azzal pedig már köszöntötte is a következő embert a sorban.
Elindultam kifelé, a térképeimmel együtt. Azt hiszem, hogy még több autó került ide a parkolóba. Mikor leértem a lépcső aljára, valaki utánam futott. Éreztem a nyári frissítő illatát, már tudtam ki ez. Az egyik lány a szomszéd sorból. Utolért.
- Hé, bocsi! – Szólított meg. – Nem te hagytad el a térképet? – Azzal felém nyújtott egyet. Nem értettem, hogy jöhet hozzám ilyen átlátszó szöveggel, hisz a kezemben fogtam a sajátomat. Lassan kezdtem érteni. A lépcső tetején ott álltak a barátnői, akik röhögtek rajta. Láttam a lányon is mennyire cikinek tartja a helyzetet. Igazából egész csinos volt. Nagyon hosszú, derékig érő hullámos barna haja volt és karamella színű szeme. Iszonyatosan vékony volt, ezért bő pólót és rövidnadrágot viselt. Nem tűnt olyan merész típusnak, inkább csak a barátnői vették rá.
- Nem, mint látod, itt van az enyém, és ezt te is tudod, én pedig az tudom, hogy a barátnőid küldtek ide. – A lány lesütötte a szemét. – Jake vagyok, és te?
- Melanie.
- Melyik körzet? – Tovább kérdeztem.
- Hármas.
Miközben kérdezgettem egy lányra lettem figyelmes. Éppen megálltak az autóval. Talán az apja hozta, biztos, hogy nem a pasija volt. A lány méltóságteljesen szállt ki az autóból, valahogy abban is volt valami szép. Figyelemre méltó egyéniség volt. Világosbarna középen elválasztott haja hosszan omlott le hátán. Mélyzöld szeme úgy meredt rám, mintha belém látna, és ki tudná olvasni összes titkomat. Kirázott tőle a hideg. Halovány ajkai mogorván tekintettek rám. Kerekded arca annyira szép és természetes volt, amilyet még nem láttam. Valahogy Kate-re emlékeztetett, de mégsem Ő volt, mert a lány valahogy maga volt a szomorúság. Annyira sápadtnak és mélabúsnak tűnt.
Annyira megfeledkeztem Melanieról, aki közben hozzám beszélt, egyáltalán nem tudtam, hogy miről hablatyolt éppen. Közben az ismeretlen szépség, aki most először számomra elérhetetlennek tűnt, elhaladt mellettünk, szemeit összehúzta és úgy figyelt. Még vissza is tekintett rám.
- Jaj, ez nagyon szuper, akkor még fogunk találkozni… - Azzal megfordultam és a faházak irányába fordultam, hogy megkeressem körzetemet.
Valahogy mindent próbáltam kizárni. Melaniet, akit elkeseredetten magára hagytam, Leksat, Katet, és ezt a titokzatos lányt. Öcsémre gondoltam, vajon hogyan érezheti itt magát? Biztos nem tetszik neki, hogy apánk ide tuszkolta, de valamiért nagyon fontos volt neki. Képes volt belemenni a feltételeimbe is. Valamire készült és ezt mindenképpen ki akartam deríteni a nyár folyamán.
Tényleg hosszú volt a séta. Egy ösvény vezetett végig a táboron, két oldalán pedig a különböző körzetekhez vezető ösvények váltak le, ezeken mind táblák mutatták az irányt. Voltak tanuló-, sport-, szabadidő- és klub-körzetek. Ezekhez az elsőként leváló ösvényen lehetett eljutni. A második a szervezői irodák és megbeszélő termekhez irányított, majd innentől kezdve indultak a lakókörzetekhez. Egy nagy tábla volt kitűzve, amire le voltak pontosan rajzolva ezek a körzetek. Gyorsan egyeztettem a saját térképemmel. A hármas körzet nem is értem milyen logika szerint, de az utolsó volt. Az ösvény legvégén helyezkedett el.
Közel fél óra volt a séta, de megérte. Annyira szép volt a hely és végre élveztem, hogy ilyen jó a szaglásom. Kár, hogy apa sosem vitt minket kirándulni, mennyivel jobb lett volna, mint hogy vesz egy-egy újabb drága holmit. Egyszerűen nem bírtam betelni a friss levegővel. Talán ezért hozott ide apa. A kikapcsolódásért. Bár csak kerestem az okokat, de biztos, hogy más volt az indok.
Végre odaértem. A lakókörzet egyszerű volt. Kör alakban épültek a faházak, ebből az egyik egy társalgó és melegedő helyiség volt a másik pedig a fürdő. Furcsa volt, hogy egyetlen egy fürdő házat építettek egy körzetbe. A körzet közepén egy hatalmas tűzrakó volt, körülötte farönkök ültek. A társalgó, vagyis a hármas körzet főépülete előtt biciklik álltak illetve egy golf kocsi. Gondolom a körzetvezető tulajdonában állt.
A talaj lefelé lejtett a tó felé. Kicsit távolabb volt a part, de tisztán lehetett látni, ahogy a tó vize visszatükröződött.
Csak néhányan mászkáltak kint a szabadban, azok is a csomagjaikkal törődtek. A legtöbben valószínűleg még itt sem voltak. Gyorsan végig futottam a házak számát, a hatost keresve. Pont a tóhoz legközelebbi, a szemben lévő volt. Annyira új volt itt minden, hogy még éreztem a deszkákon a ragasztót. Átvágtam a körzeten a hatos házhoz. Oldalt vezetett föl rajta a lépcső. Egy kicsit recsegett, de ez várható volt. Az ajtó nyitva állt. Az egész faházat terasz vette körül, belül pedig összesen két szobát alakítottak ki. Egy tágas nappalit, íróasztallal és tévével és egy hálószobát, amiben két ágy állt. Nagyon barátságos helynek tűnt. Hatalmas ablakok pedig az egész házat körül ölelték. Mondhatni, hogy üvegház volt. Bent az egyik ágyra már kipakolt valaki. A bőrönd eléggé nyúzott volt és kopott. A ruhák pedig gyűröttek.
Hátulról recsegést hallottam. Majd megcsapott az illat is. Erős férfi kölni, de olcsó.
- Hello! – köszönt a mély, de mégis kisfiús hang. – Collin vagyok.
Megfordultam. A srác egy magas lehetett velem, kinézetéről lerítt, hogy vidéki, talán egy tanyán lakik. Szőkésbarna haja és szeplői arról árulkodtak, hogy valahol délebben lakik. Őszintén bevallva sokkal rokonszenvesebb volt, mint Mike. Izmos volt, és szende ráadásul, piszkosul jól nézett ki.
- Ha jól sejtem Jake?
- Ó igen, hello haver. – Kezet fogtunk, ő pedig erősen megrázta a kezem.
- Meg leszünk itt mi úgy látom. Remélem nem baj, ha arra az ágyra pakolok?
- Én bárhol elalszom. – Válaszoltam kurtán.
- Felmértem a terepet, a tóban lehet fürödni és egész kellemes…
- Remek, mindenképp kipróbálom majd. Bár egyelőre a csomagjaimat kellene idecipelnem.
- Öhm... rendben segítek! – Ajánlotta fel Collin.
Az oda és a visszaúton elbeszélgettünk, bár inkább hagytam, hogy ő beszéljen, annyival izgalmasabb volt az élete. Egy tanyán laktak innen több ezer kilométerre a családjával. Négy testvérén és szülein kívül senki mást nem ismert idáig. Azért jött a táborba, hogy végre tanulhasson, mert iskolába sem járt és szerezzen barátokat. Nagyon izgatott volt, teljesen fel volt pörögve, szinte már lefárasztott.
Aztán engem kérdezgetett, én pedig mindig próbáltam rövidre zárni.
- Nem vagy valami bőbeszédű… - Állapította meg többször is.
Ő is sokat hallott már rólam, amióta a táborban volt, ezért rögtön a lányokról kezdett kérdezgetni, mivel neki még sosem volt barátnője.
- Annyira furcsa most nekem, hogy ennyi lány van itt… Életemben idáig csak az anyámat és a húgaimat ismertem.
- Ne félj, majd biztos kerítesz magadnak valakit…
Majd rátértünk mindenféle lényegtelen témákra. Megállapította, hogy állati klassz a kocsim, illetve, hogy túl sok cuccot hoztam a táborra.
Több mint másfél óra volt, mire felvittük a cuccaimat a házunkba. A körzetben addigra szinte az összes házban volt valaki. Kiszúrtam Melaniet is, aki éppen a bőröndjét szórta ki a faházában.
Mire Collin-nal otthonossá tettük a házat már-már besötétedett. Collin gyorsan a napirendjére nézett, amin megállapította, hogy hatkor lesz találkozó a tűzrakó körül. Alig volt még néhány perc addig. Így mindent ott hagytunk és a tűzrakóhoz indultunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése